★
Biztosan önnek is ismerős az érzés, amikor gyerekként egyetlen nyári szünet egy egész örökkévalóságnak tűnt. A júniusi utolsó csengőszó és az augusztus végi készülődés között mintha évek teltek volna el, tele kalandokkal és végtelen délutánokkal. Felnőttként viszont sokszor azt vesszük észre, hogy éppen csak elkezdtük az évet, és máris a karácsonyi ajándékokon kell törnünk a fejünket. Ez a különös jelenség nem csak a képzeletünk szüleménye, hanem komoly tudományos magyarázatok állnak mögötte.
Az újdonság ereje gyerekkorban
Amikor gyerekek vagyunk, a világ még tele van ismeretlen ingerekkel és felfedezésre váró dolgokkal. Minden egyes nap új élményeket hoz, legyen szó egy bogár megfigyeléséről a kertben vagy az első biciklizésről. Az agyunk ilyenkor sokkal intenzívebben dolgozza fel az információkat, mert mindenre oda kell figyelnie. Mivel több az emlék, az utólagos visszatekintéskor az időtartam is hosszabbnak tűnik a memóriánkban.
A kutatók szerint ez a jelenség az agyunk kódolási folyamataival magyarázható. Minél részletesebben rögzítünk egy eseményt, annál több helyet foglal el az időérzékelésünkben. Egy gyermek számára egy hét alatt több új információ érkezik, mint egy felnőttnek egy egész hónap alatt. Ezért érezzük úgy, hogy a gyerekkorunk lassabb tempóban telt, mint a jelenlegi életünk.
A biológiai óránk lassulása
A belső időérzékelésünket a szívverésünk és a testhőmérsékletünk is befolyásolja. Fiatalabb korban a metabolizmusunk gyorsabb, a szívünk szaporábban ver, és az agyhullámaink is más tempóban lüktetnek. Ahogy öregszünk, ezek a biológiai folyamatok fokozatosan lassulni kezdenek. Ez a belső lassulás azt eredményezi, hogy a külvilág eseményei viszonylag gyorsabbnak tűnnek hozzánk képest.
Képzeljük el ezt úgy, mintha egy lassabb óra próbálná mérni a normál sebességű időt. Ha a belső óránk lelassul, a külső másodpercek mintha elszaladnának mellettünk. Ezt a teóriát számos kísérlettel igazolták már az elmúlt évtizedekben. Az idősebb résztvevők szinte mindig rövidebbnek érezték az eltelt perceket, mint a fiatalabbak.
Ez a folyamat teljesen természetes és elkerülhetetlen az emberi szervezet számára. Nem tehetünk ellene, de a megértése segít elfogadni a múló éveket. A testünk változásai tehát közvetlenül átírják azt, hogyan éljük meg a mindennapokat.
Az agyunk képfeldolgozási sebessége
Egy másik izgalmas elmélet szerint az agyunk által befogadott képek száma is változik az életkorral. A gyerekek agya sokkal gyorsabban frissíti a vizuális információkat, mint az idősebbeké. Ez olyan, mintha egy film magasabb képkockasebességgel forogna, így minden részlet hangsúlyosabbá válik. Az idősebb agy már kevesebb „felvételt” készít ugyanannyi idő alatt.
Ennek következtében a felnőttek számára az események egyfajta sűrített formában jelennek meg. Kevesebb mentális kép marad meg egy adott napról, így az utólag rövidebbnek tűnik. A látórendszerünk és az idegpályáink öregedése tehát közvetlenül befolyásolja az idő folyását. Minél kevesebb új képkockát rögzítünk, annál inkább úgy érezzük, hogy elrepült az idő.
A rutin mint az idő ellensége
A felnőtt élet egyik legnagyobb csapdája a megszokás és a napi rutin állandósága. Reggel felkelünk, elmegyünk dolgozni, bevásárolunk, majd este leülünk a tévé elé. Ha minden napunk ugyanúgy telik, az agyunknak nincs miért extra energiát fektetnie az emlékek rögzítésébe. A rutin miatt az agyunk „takarékos üzemmódba” kapcsol, és nem menti el a lényegtelen részleteket.
Amikor nincs új élmény, a memóriánkban egyetlen összefüggő, szürke masszává mosódnak össze a hetek. Ezért van az, hogy egy unalmas munkahét után pénteken csak pislogunk, hová tűnt az idő. Ha nincsenek mérföldkövek az emlékezetünkben, az időérzékünk egyszerűen átugorja az üres járatokat. Az ismétlődés tehát a legnagyobb ellensége a hosszúra nyúló, tartalmas perceknek.
A megszokás kényelmes, de cserébe ellopja tőlünk a jelen megélését. Sokan csak akkor kapnak észbe, amikor már évek teltek el változás nélkül. Éppen ezért fontos, hogy néha szándékosan zökkentsük ki magunkat a komfortzónánkból.
A kutatások szerint még az olyan apróságok is segíthetnek, mint egy új útvonal a munkába menet. Az agyunk ilyenkor kénytelen újra figyelni, és rögzíteni az ismeretlen környezetet. Ez a plusz figyelem pedig képes vizuálisan „megnyújtani” az eltelt időt.
Hogyan szerezhetjük vissza az elveszett perceket
Bár a biológiánkat nem tudjuk megváltoztatni, az életmódunkkal sokat tehetünk az idő lelassításáért. A legfontosabb tanács a tudatosság és az új élmények keresése minden életkorban. Tanuljunk meg valami újat, utazzunk ismeretlen helyekre, vagy próbáljunk ki egy eddig sosem kóstolt ételt. Ezek az apró ingerek frissen tartják az elménket és gazdagítják az emlékezetünket.
A mindfulness, vagyis a jelenlét gyakorlása szintén kiváló módszer az idő megnyújtására. Ha valóban odafigyelünk a kávénk ízére vagy a szél érintésére az arcunkon, a pillanat súlyt kap. Ne hagyjuk, hogy az életünk csak úgy megtörténjen velünk, miközben mi a múltba vagy a jövőbe révedünk. Vegyük észre a részleteket, és az évek máris lassabban fognak peregni a szemünk előtt.
Végül érdemes elfogadnunk, hogy az idő szubjektív tapasztalat, amelyet mi magunk is formálhatunk. Nem a naptár lapjai számítanak, hanem az, hogy mennyi élettel töltjük meg azokat a napokat. Ha nyitottak maradunk a világra, még felnőttként is átélhetjük azt a csodálatos, végtelennek tűnő szabadságot, amit gyerekként annyira szerettünk.
