★
A mai világban szinte elvárás, hogy egyszerre több fronton is helytálljunk. Miközben egy fontos e-mailt fogalmazunk, fél szemmel az értesítéseket lessük, és talán még egy telefonhívást is lebonyolítunk a kihangosító segítségével. Azt hisszük, ezzel időt nyerünk és hatékonyabbak leszünk a munkánkban.
A valóság azonban az, hogy a figyelmünk töredezetté válik, és a végén minden feladatunkra sokkal több időt fordítunk, mint amennyit eredetileg terveztünk. A multitasking illúziója helyett egyre többen ismerik fel a monotasking, vagyis az egyirányú figyelem jelentőségét. Ebben a cikkben körbejárjuk, miért érdemes visszatérni az alapokhoz.
Az agyunk nem a párhuzamos munkavégzésre lett kitalálva
Sokan büszkék arra, hogy remekül tudnak egyszerre több dologgal foglalkozni a munkahelyükön vagy otthon. Az idegtudományi kutatások viszont egyértelműen cáfolják ezt az elképzelést. Az emberi agy valójában nem képes két komplex gondolkodást igénylő folyamatot párhuzamosan futtatni a prefrontális kéregben. Amit mi multitaskingnak nevezünk, az valójában csak rendkívül gyors ugrálás az egyes feladatok között.
Ez a folyamatos váltogatás rendkívül megterhelő az idegrendszer számára. Minden alkalommal, amikor átváltunk, az agyunknak újra kell konfigurálnia magát az új kontextushoz. Ez nemcsak fárasztó, de jelentősen növeli a hibázási lehetőségek számát is a folyamat során. Hosszabb távon pedig azt érezhetjük, hogy a nap végére teljesen kimerülünk, pedig látszólag nem végeztünk nehéz fizikai munkát. A szellemi fáradtság egyik legfőbb forrása éppen ez a széttöredezett figyelem és a kognitív túlterheltség. Aki egyszerre akar mindent megcsinálni, az gyakran semmit sem fejez be igazán jól.
Érdemes tehát elfogadnunk a biológiai korlátainkat. Ha megértjük, hogyan működik a figyelmünk, könnyebben mondunk nemet a párhuzamos feladatokra. Az agyunk hálás lesz a fókuszált időszakokért.
A figyelemváltás rejtett költségei
Amikor félbehagyunk egy munkát egy érkező üzenet miatt, nem csak az az idő vész el, amíg válaszolunk. A kutatók szerint akár húsz percbe is beletelhet, mire újra mélyen el tudunk merülni az eredeti tevékenységben. Ezt a jelenséget hívják figyelem-maradványnak, ami észrevétlenül rontja a mindennapi teljesítményünket. A figyelmünk egy része ugyanis még az előző feladaton ragad, így nem tudunk teljes kapacitással az újra koncentrálni.
Ez a folyamatos megszakítás a kreativitásunkat is gúzsba köti a hétköznapok során. A valódi áttörést hozó ötletekhez ugyanis szükség van a flow-élményre, amit a multitasking szinte teljesen ellehetetlenít. Ha sosem jutunk el a mély koncentráció állapotába, csak a felszínes megoldások és a kapkodás marad nekünk. Ezért érezzük gyakran azt, hogy bár egész nap dolgoztunk, semmi érdemlegeset nem haladtunk előre a fontos céljainkkal.
Hogyan építsük be a monotaskingot a hétköznapjainkba
A váltás nem megy egyik napról a másikra, de tudatos odafigyeléssel visszaszerezhető a kontroll a saját időnk felett. Kezdjük azzal, hogy kijelölünk rövidebb idősávokat, amikor szigorúan csak egyetlen dologgal foglalkozunk. Ilyenkor érdemes minden zavaró tényezőt kiiktatni, például némítsuk le a telefonunkat és zárjuk be a felesleges böngészőablakokat. Meglepő lesz tapasztalni, hogy egy óra zavartalan munka mennyi eredményt hozhat a korábbi kapkodáshoz képest.
A környezetünk átalakítása is sokat segíthet a fókusz megtartásában. Ha az asztalunkon csak az van előttünk, amivel éppen dolgunk van, az agyunk kevesebb ingerrel találkozik. Ez a minimalista megközelítés segít abban, hogy a figyelmünk ne kalandozzon el feleslegesen a környező tárgyakra. Érdemes a családtagokkal vagy kollégákkal is őszintén közölni, mikor vagyunk elmélyült munkában és mikor vagyunk elérhetetlenek.
A szünetek beiktatása legalább annyira fontos, mint maga a fókuszált munka. De ezek a szünetek ne a közösségi média pörgetéséről szóljanak, mert az csak további ingeráradatot jelent az agynak. Inkább sétáljunk egyet a lakásban, igyunk meg egy pohár vizet, vagy csak nézzünk ki az ablakon pár percig. Ezek a pillanatok engedik az idegrendszernek, hogy valóban felfrissüljön és felkészüljön a következő feladatra.
Használhatunk különböző segítő technikákat is, mint például a Pomodoro-módszer. Itt 25 perc fókuszált munkát követ 5 perc pihenő, ami fenntarthatóvá és mérhetővé teszi a figyelmet. Sokan esnek abba a hibába, hogy túl sokat vállalnak egyszerre a listájukon, de a monotasking megtanít a prioritások kezelésére is. Ha csak egy dologra figyelünk, kiderül, mi az, ami valóban számít.
A kevesebb néha valóban több a munkában is
A monotasking nem csupán a hatékonyságról szól, hanem a mentális egészségünk védelméről is. Ha megtanulunk jelen lenni abban, amit éppen csinálunk, érezhetően csökken a stressz és a mindennapi szorongás szintje. Nem fogjuk azt érezni, hogy ezer irányba rángatnak minket, és mi csak kapkodjuk a fejünket a teendők tengerében. A nyugodtabb munkavégzés pedig hosszú távon sokkal elégedettebbé tesz minket a saját teljesítményünkkel is.
Vegyük észre, hogy a minőség szinte minden esetben fontosabb, mint a puszta mennyiség. Egyetlen jól megírt levél vagy egy alaposan átgondolt terv többet ér, mint tíz felületesen elvégzett feladat. A figyelmünk a legértékesebb erőforrásunk, ne hagyjuk, hogy az értesítések és a felesleges kapkodás elpazarolja azt. Kezdjük kicsiben, és figyeljük meg, hogyan változik meg a napjaink minősége a tudatos figyelem következtében.
A türelem kulcsfontosságú, hiszen az agyunknak le kell szoknia a folyamatos dopaminlöketekről, amiket az új értesítések adnak. Idővel azonban a mély munka öröme sokkal nagyobb elégedettséget nyújt majd. Próbáljuk ki már ma, és válasszunk ki egyetlen feladatot, aminek teljes figyelmet szentelünk.
