Hétfő-péntek
Amikor megszületik a döntés, hogy egy újabb négylábúval bővítjük a családot, az izgalom mellett gyakran aggodalom is ébred bennünk. Vajon elviselik majd egymást a kutyák, vagy folyamatos feszültség uralja majd a nappalit? A harmonikus együttélés nem a szerencsén múlik, hanem a tudatos felkészülésen és a fokozatosságon. Megfelelő módszerekkel elkerülhetjük a felesleges konfliktusokat, és megalapozhatjuk a hosszú távú barátságot.
Az első találkozás semleges terepen történjen
A kutyák számára az otthonuk a biztonságos bázist és a saját felségterületüket jelenti. Ha egy idegen ebet egyből a lakásba viszünk, a régi kedvencünk könnyen betolakodónak érezheti őt. Emiatt az első ismerkedést mindenképpen egy olyan közparkban vagy réten érdemes lebonyolítani, amit egyik állat sem érez sajátjának. Itt sokkal kisebb az esélye a területvédő reakcióknak.
Legyen nálunk segítség, hogy mindkét kutyát külön-külön pórázon tarthassuk az ismerkedés alatt. Hagyjuk, hogy távolról szemléljék egymást, és csak akkor engedjük őket közelebb, ha mindketten nyugodtnak tűnnek. A közös séta az egyik legjobb módja az ismerkedésnek, hiszen ilyenkor egy irányba haladnak, és közösen fedezik fel a környezetet. Ne erőltessük a közvetlen testi kontaktust, ha bármelyikük bizonytalanul viselkedik. Dicsérjük meg őket minden barátságos közeledésért és nyugodt pillanatért a folyamat során.
Készítsük fel az otthonunkat a jövevény fogadására
Mielőtt átlépnék a küszöböt, tegyük el azokat a játékokat és rágócsontokat, amikért a régi kutyánk különösen rajong. Ezek az apró tárgyak komoly viták forrásai lehetnek az első napokban a birtoklási vágy miatt. Teremtsünk olyan környezetet, ahol mindkét állatnak megvan a saját biztonságos zuga a pihenéshez.
Alapvető szabály, hogy minden kutyának legyen saját fekhelye és külön etetőtálja a lakásban. Az első időszakban érdemes őket külön helyiségben vagy a szoba két távoli pontján etetni. Ezzel megelőzhetjük az étel körüli féltékenységet és a felesleges dominanciaharcokat. Figyeljünk rá, hogy ne csak az új jövevény kapjon figyelmet, hanem a régi lakó is érezze a törődést. A megszokott rutin fenntartása segít abban, hogy az első kutya ne érezze magát háttérbe szorítva az új helyzetben.
A közös terek elrendezésekor ügyeljünk arra, hogy ne alakuljanak ki szűk keresztmetszetek vagy zsákutcák a bútorok között. A kutyáknak szükségük van menekülési útvonalra, ha túl soknak érzik a másik közelségét. Egy nyitott ajtó vagy egy tágasabb folyosó sokat segíthet a feszültségmentes közlekedésben. Ha látjuk, hogy valamelyikük elvonulna, hagyjuk, hogy nyugodtan pihenhessen a saját helyén.
Figyeljünk a testbeszéd apró jeleire
A kutyák folyamatosan kommunikálnak egymással, de mi, emberek sokszor elszalasztjuk a finom jelzéseket. A merev testtartás, a felborzolt szőr vagy a folyamatos bámulás mind a feszültség jelei lehetnek. Ha ilyet tapasztalunk, óvatosan tereljük el a figyelmüket, mielőtt komolyabb nézeteltérés alakulna ki. Ne büntessük a morgást, mert az egy fontos figyelmeztető jelzés a részükről a határok kijelölésére. Inkább próbáljuk megérteni, mi váltotta ki a kellemetlen reakciót az adott pillanatban.
A játék és az agresszió közötti határ néha vékonynak tűnhet a laikus szem számára a hancúrozás közben. Figyeljük meg, hogy a kergetőzés során cserélődnek-e a szerepek, vagy mindig ugyanaz az eb van alul. A laza, íves mozgás és a játékos meghajlás általában azt jelzi, hogy minden rendben van köztük. Ha azonban az egyik kutya láthatóan menekülni próbál vagy behúzza a farkát, avatkozzunk közbe és tartsunk egy kis kényszerpihenőt.
Legyünk türelmesek és következetesek a szabályokkal
Az összecsiszolódás folyamata nem napokig, hanem sokszor hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat. Ne várjuk el, hogy az első pillanattól kezdve elválaszthatatlan barátok legyenek. A legfontosabb, hogy mindenki számára világosak legyenek a házirend szabályai az első naptól kezdve.
A pozitív megerősítés itt is csodákra képes, ha következetesen használjuk a mindennapokban. Jutalmazzuk meg őket falatokkal, amikor békésen fekszenek egymás mellett a szőnyegen. Így mindkét állatban az rögzül, hogy a másik jelenléte kellemes és kifizetődő dolog számukra. Soha ne kivételezzünk egyikükkel sem a másik rovására, mert az rivalizáláshoz vezethet. A közös gyakorlatozás és tanítás szintén erősítheti a köztük lévő bizalmi köteléket.
Vannak esetek, amikor a kezdeti nehézségek nem múlnak el maguktól, és ilyenkor nem szégyen szakértő segítségét kérni. Egy tapasztalt kutyatréner olyan nézőpontokat hozhat be, amiket mi a mindennapokban talán észre sem veszünk. Gyakran elég egy-két apró változtatás a sétáltatási vagy etetési szokásokban a tartós béke érdekében. Ne hagyjuk, hogy a rossz minták rögzüljenek, mert azokat később sokkal nehezebb lesz átírni a fejükben. Minden kutya egyéniség, így ami az egyik párosnál működik, nem biztos, hogy a másiknál is beválik. A kitartásunk azonban szinte minden esetben meghozza a várt eredményt.
Próbáljunk meg mi magunk is nyugodtak maradni, hiszen az állatok azonnal megérzik a gazdi belső feszültségét. Ha mi idegesek vagyunk az ismerkedés miatt, ők is nagyobb valószínűséggel fognak ellenségesen reagálni egymásra. Teremtsünk békés légkört, és adjunk nekik elég időt a saját tempójukban való haladáshoz. A türelem a kulcsa annak, hogy végül egy igazi, összetartó falkává váljanak az otthonunkban.
A kétkutyás élet rengeteg örömet és közös kalandot tartogat minden családtag számára. Bár az elején befektetett energia soknak tűnhet, a látvány, ahogy kedvenceink együtt játszanak, minden fáradozást megér. Bízzunk a folyamatban és figyeljünk az egyéni igényeikre a harmónia megteremtése érdekében.
