A vegyszermentes kertészkedés iránti elköteleződés egyre több kertbarát szívében gyökerezik meg, és ez alól az almatermesztés sem kivétel. Sokan vágynak arra, hogy saját kertjükben, káros anyagok nélkül neveljenek ropogós, zamatos almákat, melyek nemcsak egészségesebbek, de a környezetünket is kímélik. A bio almatermesztés ugyan több odafigyelést és tudatosabb tervezést igényel, mint a konvencionális módszerek, de a végeredmény – a tiszta forrásból származó, ízletes gyümölcs és a virágzó, biodiverz kert – minden fáradozást megér. Ebben a cikkben olyan gyakorlati tanácsokat gyűjtöttünk össze, amelyek segítségével bárki belevághat a permetezésmentes alma termesztésébe, és sikereket érhet el ezen a nemes, természetközeli úton. Ismerjük meg együtt azokat a fogásokat, amelyekkel az almafáink egészségesek és bőtermőek maradhatnak vegyszerek használata nélkül is, hozzájárulva ezzel egy fenntarthatóbb és egészségesebb jövőhöz.
A bio almatermesztés alapfilozófiája a megelőzésre és a természetes egyensúly fenntartására épül. Ahelyett, hogy a már megjelent problémákat próbálnánk vegyszerekkel orvosolni, arra törekszünk, hogy eleve ellenálló, egészséges növényeket neveljünk egy olyan környezetben, amely támogatja azok természetes védekezőképességét. Ez magában foglalja a talajélet javítását, a biodiverzitás növelését és a megfelelő fajtaválasztást. A türelem és a megfigyelés kulcsfontosságú: meg kell tanulnunk olvasni a természet jelzéseit és megérteni azokat az összefüggéseket, amelyek a kertünk ökoszisztémáját irányítják. A bio szemlélet nem csupán technikák összessége, hanem egyfajta partnerség a természettel.
A vegyszermentes gazdálkodás egyik legfontosabb hozadéka a talaj egészségének megőrzése és javítása. A szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek hosszú távon károsíthatják a talaj mikrobiális életközösségét, csökkentve annak termékenységét és vízmegtartó képességét. Ezzel szemben a bio módszerek, mint például a komposztálás, a zöldtrágyázás és a mulcsozás, táplálják a talajlakó élőlényeket, javítják a talajszerkezetet és elősegítik a tápanyagok természetes körforgását. Egy egészséges talajban nevelt almafa sokkal ellenállóbb lesz a betegségekkel és kártevőkkel szemben, és ízletesebb, tápanyagdúsabb gyümölcsöt terem.
A bio almatermesztés nemcsak a saját egészségünknek és a közvetlen környezetünknek tesz jót, hanem hozzájárul a tágabb ökológiai rendszerek védelméhez is. A vegyszerek elhagyásával csökkentjük a talajvíz és a felszíni vizek szennyezésének kockázatát, valamint védjük a beporzó rovarokat, madarakat és más hasznos élőlényeket, amelyek nélkülözhetetlenek a kertünk és a természet egyensúlyához. Egy bio kert menedéket nyújthat számos faj számára, növelve ezzel a helyi biodiverzitást. Ez a fajta gazdálkodás tehát egy felelős választás, amely hosszú távú előnyökkel jár mindannyiunk számára.
Végül, de nem utolsósorban, a saját termesztésű bio alma semmihez sem fogható ízélményt nyújt. A természetes módon, vegyszerektől mentesen érett gyümölcsök aromája és zamata sokkal gazdagabb és komplexebb lehet, mint a nagyüzemi termesztésből származó, gyakran éretlenül szedett és utókezelt társaiké. A saját munka gyümölcsének leszüretelése, tudva, hogy az tiszta és egészséges, különleges elégedettséggel tölt el minden kertbarátot. Ez az élmény önmagában is elegendő motivációt adhat a bio almatermesztés kihívásainak vállalásához.
Megfelelő almafajták kiválasztása bio kertekbe
A sikeres bio almatermesztés egyik alappillére a megfelelő fajták kiválasztása. Nem minden almafajta reagál egyformán jól a vegyszermentes környezetre; egyesek fogékonyabbak bizonyos betegségekre és kártevőkre, míg mások természetes ellenálló képességgel rendelkeznek. Érdemes tehát olyan rezisztens vagy toleráns fajtákat keresni, amelyek jól alkalmazkodnak a helyi klímához és talajviszonyokhoz. Ilyenek lehetnek például a varasodással szemben ellenállóbb fajták, mint a Florina, a Topaz, a Goldrush vagy a hazai nemesítésű Hesztia és Artemisz. A régi, tájfajták között is találhatunk értékes, ellenálló egyedeket, amelyek évszázadok óta bizonyítják alkalmazkodóképességüket.
A fajtaválasztás során nemcsak a betegség-ellenállóságot, hanem a termés felhasználási célját és az érési időt is figyelembe kell venni. Szeretnénk-e friss fogyasztásra, tárolásra, esetleg feldolgozásra (pl. lekvár, lé, aszalvány) szánt almát termeszteni? Különböző fajták eltérő ízvilággal, textúrával és tárolhatósággal rendelkeznek. Az érési idő megválasztásával pedig biztosíthatjuk, hogy hosszabb időszakon keresztül élvezhessük a friss gyümölcsöt. Több, különböző érési idejű fajta ültetésével júliustól egészen októberig, sőt, megfelelő tárolással akár télen is saját almánk lehet. Fontos szempont a porzás kérdése is. Az almafajták többsége önmeddő vagy részben öntermékeny, ami azt jelenti, hogy a megfelelő terméskötődéshez egy másik, egy időben virágzó, porzó fajta jelenlétére van szükség a közelben. A faiskolákban általában tudnak információval szolgálni arról, hogy mely fajták porozzák jól egymást. Ha csak egy-két fát tervezünk ültetni, érdemes olyan öntermékeny fajtát választani, vagy gondoskodni a megfelelő porzópárról. A beporzást segítő rovarok, különösen a méhek vonzása szintén elengedhetetlen a bőséges terméshez, amit virágzó növények ültetésével is elősegíthetünk.
Végül, de nem elhanyagolható szempont az alany megválasztása, amelyre a nemes fajtát oltják. Az alany határozza meg a fa növekedési erélyét, gyökérzetének típusát és bizonyos mértékig a betegségekkel szembeni ellenálló képességét is. Kisebb kertekbe törpe vagy féltörpe alanyon nevelt fák ajánlottak, amelyek könnyebben kezelhetők, metszhetők és szüretelhetők. Erősebb növekedésű alanyok nagyobb, terebélyesebb koronát nevelnek, ami több termőfelületet jelenthet, de több helyet is igényel. Bio termesztésben érdemes olyan alanyokat előnyben részesíteni, amelyek jó szárazságtűrő képességgel és ellenálló gyökérzettel rendelkeznek.
Talajelőkészítés és tápanyag-utánpótlás vegyszerek nélkül
A bio almatermesztés sikerének kulcsa az egészséges, élő talaj. Mielőtt almafát ültetnénk, alaposan meg kell vizsgálnunk és elő kell készítenünk a talajt, hogy az optimális feltételeket biztosítson a gyökerek fejlődéséhez és a tápanyagfelvételhez. A talajvizsgálat segíthet feltárni a talaj pH-értékét, szerkezetét és tápanyagtartalmát, így célzottan tudjuk pótolni az esetleges hiányosságokat. A legtöbb almafa a semleges vagy enyhén savas (pH 6,0-7,0) talajokat kedveli. Ha a talaj túl savas, mészkőporral javítható, ha pedig túl lúgos, kén vagy savanyú tőzeg adagolásával korrigálható.
A talaj szerkezetének javítása és tápanyagtartalmának növelése érdekében a legfontosabb eszközünk a szerves anyagok bevitele. Az érett komposzt, az istállótrágya (legalább egy évig érlelt), a gilisztahumusz vagy a zöldtrágya növények (pl. mustár, facélia, bíborhere) bedolgozása mind hozzájárulnak a talajélet felpezsdítéséhez. Ezek az anyagok nemcsak tápanyagokat szolgáltatnak a növények számára lassan, folyamatosan lebomló formában, hanem javítják a talaj vízmegtartó képességét, levegőzöttségét és morzsalékos szerkezetét is. A szerves anyagokban gazdag talajban a hasznos mikroorganizmusok és földigiliszták száma megnő, ami tovább javítja a talaj termékenységét.
A tápanyag-utánpótlás során a bio kertészetben kerülni kell a szintetikus, vízoldékony műtrágyákat, amelyek gyors, de rövid távú hatást fejtenek ki, és károsíthatják a talajéletet, valamint a környezetet. Helyettük természetes eredetű tápanyagforrásokat alkalmazzunk. Ilyenek például a már említett komposzt és érett trágya, de használhatunk kőzetliszteket (pl. bazaltliszt, alginit) ásványi anyagok pótlására, vagy növényi alapú trágyákat, mint például a csalánlé vagy a feketenadálytő-kivonat. Fontos a mértékletesség; a túltrágyázás ugyanolyan káros lehet, mint a tápanyaghiány, és fogékonnyá teheti a növényt bizonyos betegségekre.
A mulcsozás egy másik kiváló technika a talaj egészségének megőrzésére és a tápanyag-utánpótlás elősegítésére. A fa törzse köré terített szerves mulcsréteg (pl. fakéreg, szalma, lekaszált fű, komposzt) segít megőrizni a talaj nedvességét, elnyomja a gyomokat, védi a talajt a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoktól, és lassú bomlása során tápanyagokkal gazdagítja azt. A mulcsréteg alatt aktív talajélet alakul ki, ami tovább javítja a talaj minőségét. Ügyeljünk arra, hogy a mulcs ne érintkezzen közvetlenül a fa törzsével, hogy megelőzzük a gombás fertőzések kialakulását.
Ültetés és a fiatal fák gondozása a bio szemlélet jegyében
Az almafa ültetése meghatározó lépés a bio kertészkedés útján, ezért kiemelt figyelmet érdemel. Az ideális ültetési időszak ősszel, a lombhullás után, vagy kora tavasszal, a rügyfakadás előtt van. Az ültetőgödörnek legalább kétszer akkorának kell lennie, mint a fa gyökérlabdája, mind mélységben, mind szélességben, hogy a gyökerek könnyen terjeszkedhessenek a laza talajban. Az aljára érdemes érett komposztot vagy istállótrágyát keverni a talajjal, hogy biztosítsuk a kezdeti tápanyagellátást. Az oltás helyének mindenképpen a talajszint felett kell maradnia, általában legalább 10-15 centiméterrel.
Az ültetés utáni első hetekben, hónapokban a fiatal fa gondos öntözést igényel, különösen szárazabb időszakokban. Fontos, hogy a talaj a gyökérzónában folyamatosan enyhén nedves maradjon, de kerüljük a túlöntözést, ami gyökérfulladáshoz vezethet. A rendszeres, alapos öntözés segíti a gyökerek mélyebbre hatolását és a fa stabil meggyökeresedését. A fa törzse körüli terület mulcsozása tovább segíthet a nedvesség megőrzésében és a gyomok visszaszorításában, ami különösen fontos a fiatal fák esetében, amelyek még versenyeznek a vízért és a tápanyagokért.
A fiatal almafák metszése, vagyis a koronaalakító metszés, szintén kulcsfontosságú a későbbi egészséges fejlődés és terméshozam szempontjából. Az első néhány évben végzett metszéssel alakítjuk ki a fa vázágrendszerét, biztosítva a jó fényáteresztést és a megfelelő szellőzést a koronában. Ez segít megelőzni a gombás betegségek kialakulását és megkönnyíti a későbbi növényvédelmi munkákat, valamint a szüretet. A bio szemléletű metszés során arra törekszünk, hogy a fa természetes növekedési formáját tiszteletben tartva, a lehető legkevesebb beavatkozással érjük el a kívánt koronaformát.
A fiatal fák védelme a vadkároktól (pl. nyulak, őzek rágása) és a téli fagykároktól szintén fontos feladat. A törzsvédő hálók vagy rácsok megakadályozhatják a rágáskárokat, míg a törzs meszelése vagy speciális, természetes anyagokkal történő bevonása segíthet a fagyrepedések megelőzésében. A bio kertészetben előnyben részesítjük a mechanikai és fizikai védekezési módszereket a vegyszerekkel szemben. A fiatal fák rendszeres megfigyelése segít időben észlelni az esetleges problémákat és természetes módon beavatkozni.
Növénytársítások és biodiverzitás az almaültetvényben
A bio almatermesztés egyik legizgalmasabb és leghatékonyabb eszköze a növénytársítások tudatos alkalmazása és a biodiverzitás növelése a kertben. Bizonyos növények ültetése az almafák közelébe pozitívan befolyásolhatja azok egészségét és terméshozamát. Például a sarkantyúka (Tropaeolum majus) elriasztja a vértetveket, a levéltetveket és más kártevőket, míg a büdöske (Tagetes spp.) gyökérzete olyan anyagokat bocsát ki, amelyek gátolják a talajban élő kártékony fonálférgek szaporodását. A fokhagyma és a metélőhagyma szintén jó társnövények lehetnek, mivel gombaölő és rovarriasztó hatással bírnak.
A virágzó növények sokféleségének biztosítása az almafák alatt és a kert más részein kulcsfontosságú a hasznos rovarok, különösen a beporzók és a természetes ellenségek (ragadozó és parazitoid rovarok) vonzásához. Az olyan növények, mint a facélia, a körömvirág, a borágó, a napraforgó vagy a különböző ernyősvirágzatúak (pl. kapor, édeskömény) folyamatos táplálékforrást és élőhelyet biztosítanak ezeknek a hasznos élőlényeknek. A katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek és fürkészdarazsak segítenek kordában tartani a levéltetvek, atkák és más kártevők populációját, csökkentve a beavatkozás szükségességét.
A biodiverzitás növelése nem merül ki a növénytársításokban; magában foglalja a kert teljes ökoszisztémájának gazdagítását. Madárodúk és itatók kihelyezésével vonzhatjuk a rovarevő madarakat, amelyek szintén segítenek a kártevők gyérítésében. Egy kis kerti tó vagy vizes élőhely menedéket nyújthat békáknak és más kétéltűeknek, amelyek szintén fogyasztanak kerti kártevőket. A sövények, a talajtakaró növények és a virágos szegélyek mind hozzájárulnak egy stabilabb, ellenállóbb kerti ökoszisztéma kialakulásához, ahol a természetes szabályozó mechanizmusok érvényesülhetnek.
Egy biodiverz kertben a kártevők és betegségek kevésbé tudnak elhatalmasodni, mivel természetes ellenségeik is jelen vannak, és a növények egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb környezetben fejlődhetnek. Ez a megközelítés hosszú távon fenntarthatóbb és kevésbé munkaigényes lehet, mint a folyamatos vegyszeres beavatkozásokra épülő konvencionális termesztés. A kertész feladata itt inkább a természetes folyamatok támogatása és a megfelelő feltételek biztosítása, mintsem a folyamatos „tűzoltás”. A biodiverzitás tehát nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem a bio almatermesztés egyik legfontosabb funkcionális eleme.
Természetes védekezés a kártevők ellen: megelőzés és beavatkozás
A bio almatermesztésben a kártevők elleni védekezés elsődlegesen a megelőzésen alapul. Egy egészséges, jól táplált fa, amelyet megfelelő környezetben nevelnek, sokkal ellenállóbb a kártevők támadásaival szemben. A már említett talajgondozás, a megfelelő fajtaválasztás, a biodiverzitás növelése és a helyes metszés mind hozzájárulnak a fák természetes védekezőképességének erősítéséhez. A rendszeres megfigyelés szintén kulcsfontosságú: ha időben észleljük a kártevők megjelenését, gyakran egyszerű, mechanikai módszerekkel is megakadályozhatjuk a nagyobb kártételt.
Az almafák leggyakoribb kártevői közé tartoznak a levéltetvek, az almamoly, a vértetű, a takácsatkák és a különböző pajzstetvek. A levéltetvek ellen hatásos lehet a csalánlével vagy káliszappanos oldattal történő permetezés, illetve a katicabogarak és fátyolkák betelepítése. Az almamoly ellen feromoncsapdák kihelyezésével figyelhetjük a rajzást, és a hernyók ellen Bacillus thuringiensis (Bt) készítményekkel vagy granulovírusos készítményekkel védekezhetünk, amelyek szelektíven hatnak a kártevőre, és kímélik a hasznos szervezeteket. A hernyófogó övek alkalmazása a törzsön szintén segíthet a lepkék hernyóinak gyérítésében.
A vértetű jellegzetes vattaszerű bevonatot képez a hajtásokon és ágakon. Kisebb fertőzés esetén a telepeket erős vízsugárral lemoshatjuk, vagy denaturált szesszel átitatott ecsettel kezelhetjük. A vértetű természetes ellensége a vértetűfürkész, amelynek megtelepedését elősegíthetjük. A takácsatkák ellen kén alapú permetezőszerek vagy ragadozó atkák bevetése lehet hatásos, különösen meleg, száraz időben, amikor gyorsan elszaporodhatnak. A pajzstetvek ellen pedig a tavaszi olajos lemosó permetezés nyújthat védelmet, amely elpusztítja az áttelelő alakokat.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bio növényvédelemben a cél nem a kártevők teljes kiirtása, hanem azok populációjának olyan szinten tartása, amely már nem okoz jelentős gazdasági kárt. A kártevők kis mértékű jelenléte szükséges ahhoz, hogy természetes ellenségeiknek is legyen táplálékforrásuk, így fenntartva a kert ökológiai egyensúlyát. A beavatkozásoknak mindig célzottnak és a lehető legkíméletesebbnek kell lenniük a környezetre és a hasznos élővilágra nézve. A házi készítésű permetlevek, mint például a zsurló-, hagyma- vagy fokhagymalé, szintén hatékonyak lehetnek bizonyos kártevők és betegségek ellen, és könnyen elkészíthetők.
Gombás és bakteriális betegségek kezelése bio módszerekkel
Az almafákat számos gombás és bakteriális betegség támadhatja meg, amelyek közül a legismertebbek a varasodás, a lisztharmat és a tűzelhalás. A bio termesztésben ezek ellen is elsősorban a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. A rezisztens fajták választása már önmagában jelentősen csökkentheti a fertőzés kockázatát. A megfelelő termőhely kiválasztása, a jó légáramlást biztosító koronaforma kialakítása és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése mind hozzájárulnak a fák ellenálló képességének növeléséhez. A lehullott, fertőzött levelek és gyümölcsök összegyűjtése és megsemmisítése (nem komposztálása!) szintén fontos megelőző intézkedés.
A varasodás (Venturia inaequalis) az egyik leggyakoribb és legjelentősebb alma betegség, amely a leveleken és a gyümölcsökön sötét foltokat okoz. Ellene réz- és kéntartalmú készítményekkel védekezhetünk, amelyeket a bio termesztésben is engedélyeznek, de csak korlátozott mértékben és a megfelelő időben alkalmazva. A megelőző permetezéseket a fertőzési nyomásnak megfelelően, általában a virágzás előtti és utáni időszakban kell elvégezni. A zsurlókivonat rendszeres használata erősíti a növényi sejtfalakat, így növelve a varasodással szembeni ellenállóságot.
Az alma lisztharmat (Podosphaera leucotricha) elsősorban a fiatal hajtásokat, leveleket és virágokat támadja meg, amelyeken fehér, lisztes bevonat képződik. A fertőzött hajtásvégeket érdemes minél hamarabb eltávolítani és megsemmisíteni. A kéntartalmú szerek itt is hatékonyak lehetnek megelőző jelleggel. Fontos a jó levegőzés biztosítása a koronában, ezért a sűrű részeket ritkítani kell. Bizonyos almafajták kevésbé fogékonyak a lisztharmatra, így ezek előnyben részesítése jó stratégia lehet.
A tűzelhalás (Erwinia amylovora) egy rendkívül veszélyes bakteriális betegség, amely gyors pusztulást okozhat. Jellemző tünete a hajtásvégek hervadása, barnulása, mintha tűz perzselte volna meg őket. Sajnos hatékony bio védekezési mód kevés van ellene; a legfontosabb a megelőzés, a rezisztens fajták választása és a fertőzött növényi részek azonnali, legalább 30-50 cm-es egészséges résszel együtt történő eltávolítása és megsemmisítése. A metszőollót minden vágás után fertőtleníteni kell (pl. denaturált szesszel), hogy ne vigyük át a kórokozót. Réztartalmú készítmények korlátozottan segíthetnek a virágzáskori fertőzés csökkentésében.
Metszés és koronaalakítás a bio almáskertben
A metszés az egyik legfontosabb ápolási munka a bio almáskertben, amely jelentősen befolyásolja a fa egészségét, terméshozamát és a gyümölcs minőségét. A helyesen végzett metszés biztosítja a korona megfelelő szellőzését és fényellátottságát, ami csökkenti a gombás betegségek kialakulásának kockázatát. Emellett szabályozza a termőegyensúlyt, elősegíti az új termőrészek képződését, és megkönnyíti a növényvédelmi munkákat, valamint a szüretet. A bio szemléletű metszésnél arra törekszünk, hogy a fa természetes növekedési habitusát figyelembe véve, a lehető legkisebb beavatkozással érjük el a kívánt célt.
A metszésnek több típusa van, és az időzítése is fontos. A téli, fagymentes időszakban végzett ritkító metszés során távolítjuk el a beteg, sérült, keresztbe növő vagy túl sűrűn álló ágakat. Ezzel javítjuk a korona szerkezetét és fényviszonyait. A nyári metszés, amelyet általában június-július hónapban végeznek, inkább a hajtásnövekedés szabályozására és a termőrügyképződés serkentésére szolgál. A nyári metszéssel eltávolíthatók a vízhajtások és a beárnyékoló hajtások, így több fény jut a fejlődő gyümölcsökhöz.
A koronaalakítás már a fiatal fa ültetése után megkezdődik, és az első néhány évben meghatározó. A cél egy erős, stabil vázágrendszer kialakítása, amely elbírja a későbbi termés súlyát. Különböző koronaformák léteznek (pl. sudaras orsó, katlan-, váza korona), amelyek közül a kert méretéhez, a fa alanyához és a termesztési célokhoz leginkább illőt kell kiválasztani. A bio kertekben gyakran előnyben részesítik a természetesebb, szellősebb koronaformákat. Fontos, hogy a metszési felületek tiszták és simák legyenek, és a nagyobb sebeket sebkezelő anyaggal (pl. méhviasz alapú vagy agyagos pakolással) zárjuk le a fertőzések megelőzése érdekében.
A metszés során mindig éles, fertőtlenített eszközöket használjunk. A metszőollót, ágvágót vagy fűrészt minden fa után, de betegség gyanúja esetén akár minden vágás után is fertőtleníteni kell (pl. alkohollal vagy hipós oldattal), hogy ne terjesszük a kórokozókat. A metszési nyesedéket, különösen a beteg részeket, távolítsuk el a kertből és semmisítsük meg, ne komposztáljuk. A helyes metszési technika elsajátítása időt és gyakorlatot igényel, de hosszú távon meghálálja magát az egészséges, bőtermő almafák formájában.
Szüretelés, tárolás és a termés feldolgozása bio almák esetében
A bio almatermesztés csúcspontja a gondos munkával megnevelt gyümölcsök szüretelése. Az optimális szüretelési időpont meghatározása kulcsfontosságú a gyümölcs íze, eltarthatósága és beltartalmi értékei szempontjából. Az alma akkor érett a szedésre, amikor könnyen leválik a kocsányról egy enyhe csavaró mozdulattal, a magjai barnák, és a fajtára jellemző színét és ízét elérte. A túl korán szedett alma savanyú és kemény marad, míg a túlérett gyümölcs hamar megpuhul és elveszíti frissességét. Érdemes több részletben szüretelni, ahogy az almák folyamatosan érnek a fán.
A szüretelés során óvatosan bánjunk a gyümölcsökkel, hogy elkerüljük a nyomódásokat és sérüléseket, amelyek rontják az eltarthatóságot. A legjobb, ha kézzel, egyenként szedjük le az almákat, és óvatosan helyezzük őket bélelt kosarakba vagy ládákba. A sérült, beteg vagy földre hullott gyümölcsöket külön gyűjtsük, ezeket azonnali fogyasztásra vagy feldolgozásra használjuk fel, ne próbáljuk meg tárolni őket az egészséges almákkal együtt. A bio almák héja általában nem tartalmaz vegyszermaradványokat, így alapos mosás után bátran fogyaszthatók héjastul is, ami értékes rostokat és vitaminokat tartalmaz.
A téli tárolásra szánt almákat különös gonddal válogassuk át. Csak a teljesen ép, egészséges, nyomódásmentes gyümölcsök alkalmasak hosszabb tárolásra. Ideális tárolási körülmények között – hűvös (0-4 Celsius-fok), párás (85-95% relatív páratartalom), sötét és jól szellőző helyen – egyes almafajták akár hónapokig is eltarthatók. A pincék, kamrák vagy akár hűtőszekrények zöldséges rekeszei is megfelelhetnek erre a célra. Az almákat érdemes egy rétegben, egymástól kissé elkülönítve tárolni, például újságpapírba csomagolva vagy faforgács közé helyezve, hogy megelőzzük az esetleges rothadás továbbterjedését.
A felesleges vagy tárolásra kevésbé alkalmas bio almákból számos finomság készíthető. Készíthetünk belőlük frissen préselt almalevet, ízletes almaszószt, lekvárt, dzsemet, kompótot vagy almás süteményeket. Az aszalás szintén kiváló tartósítási módszer, amellyel megőrizhetjük az alma ízét és tápanyagainak egy részét. Az almaecet házilag is könnyen elkészíthető, és sokoldalúan felhasználható a konyhában és a háztartásban. A saját termesztésű bio alma feldolgozása nemcsak gazdaságos, de lehetőséget ad arra is, hogy egészséges, adalékanyag-mentes termékeket fogyasszunk egész évben.
Ennél a tartalomnál nincs hozzászólási lehetőség.