A pünkösdi rózsa, vagy népies nevén bazsarózsa, évszázadok óta a kertek egyik legkedveltebb és leglátványosabb évelő növénye. Illatos, dús virágai és dekoratív lombja révén méltán vívta ki helyét a virágkedvelők szívében. A pünkösdi rózsák nem csupán esztétikai értékükkel tűnnek ki, hanem gazdag történelmi múlttal és szimbolikával is rendelkeznek, amelyek tovább növelik vonzerejüket. E növények gondozása ugyan igényel némi odafigyelést, de a virágzáskor nyújtott páratlan látvány minden fáradozást megér. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a pünkösdi rózsák világát, a fajtaválasztástól kezdve az ültetésen és gondozáson át egészen a betegségek elleni védekezésig, hogy mindenki sikeresen nevelhessen ilyen csodálatos virágokat a saját kertjében.
A pünkösdi rózsa botanikailag a Paeonia nemzetségbe tartozik, amelynek számos faja és több ezer nemesített fajtája ismert világszerte. Eredetileg Ázsiából, Dél-Európából és Északnyugat-Amerikából származnak, és már az ókorban is nagyra értékelték őket, mind díszítő értékük, mind pedig gyógyászati tulajdonságaik miatt. Kínában például a „virágok királyának” tartják, és a gazdagság, a jólét és a tisztelet szimbólumaként tisztelik. A görög mitológiában Paeonhoz, az istenek orvosához kötik eredetét, aki a növény gyökerével gyógyította meg Plútót és Mászt. Európában a középkorban kolostorkertekben termesztették, elsősorban gyógynövényként, de reneszánsz idejére már a kertek díszeként is egyre népszerűbbé vált.
A pünkösdi rózsák népszerűsége töretlen maradt az évszázadok során, és a 19. században, a nagy növénynemesítési láz idején különösen sok új fajta jött létre, főként Franciaországban és Angliában. Ezek a nemesítések elsősorban a virágok méretének, színének és formájának változatosságára irányultak, valamint az illat intenzitásának fokozására. Ma már rendkívül széles választék áll a kertészek rendelkezésére, a klasszikus, telt virágú fajtáktól kezdve az egyszerűbb, szinte vadvirágra emlékeztető megjelenésűekig. A virágok színe a fehértől a rózsaszín és piros legkülönbözőbb árnyalatain át egészen a sárgáig és a korallszínig terjedhet, sőt, léteznek már zöldes árnyalatú fajták is.
A pünkösdi rózsák hosszú életű évelők, megfelelő gondozás mellett akár évtizedekig is ugyanazon a helyen maradhatnak és évről évre bőségesen virágozhatnak. Ez a tulajdonságuk, valamint impozáns megjelenésük miatt gyakran családi örökségként is továbbadódnak kertekben. A pünkösdi rózsa nem csupán a virágzás idején, május-júniusban nyújt lenyűgöző látványt, hanem egész szezonban díszítő értékű, mélyzöld, tagolt leveleivel. Ősszel lombja gyakran bronzos vagy vöröses árnyalatot ölt, tovább gazdagítva a kert színpalettáját. A növény mérete fajtától függően változó, általában 60-100 cm magasra és hasonló szélességűre nő meg.
A pünkösdi rózsák főbb típusai és jellemzőik
A pünkösdi rózsákat alapvetően két fő csoportra oszthatjuk: a lágyszárú és a fás szárú pünkösdi rózsákra. A lágyszárú pünkösdi rózsák (Paeonia lactiflora, Paeonia officinalis és hibridjeik) a legelterjedtebbek a hazai kertekben. Ezeknek a növényeknek a föld feletti részei ősszel elhalnak, és tavasszal a gyöktörzsből hajtanak ki újra. Virágaik rendkívül változatosak lehetnek; az egyszerű, szimpla virágoktól a félig telt, japán és anemone típusúakon át egészen a teljesen telt, gömb vagy rózsa alakú virágokig terjed a skála. Illatuk is fajtánként eltérő, a finom, édestől egészen a fűszeres, intenzív illatig minden megtalálható.
A fás szárú pünkösdi rózsák (Paeonia suffruticosa és hibridjeik), más néven fás bazsarózsák vagy bokorbazsarózsák, Ázsiából származnak, és egyre népszerűbbek különleges megjelenésük miatt. Ellentétben lágyszárú rokonaikkal, ezek a növények fás szárakat fejlesztenek, amelyek télen sem fagynak vissza teljesen, hanem a következő tavasszal ezekről a szárakról hajtanak ki. Ennek köszönhetően idővel akár 1,5-2 méter magas, terebélyes bokrokká is fejlődhetnek. Virágaik általában nagyon nagyok, akár 20-30 cm átmérőjűek is lehetnek, és rendkívül sokféle színben és formában pompáznak. Lassabb növekedésűek és általában valamivel igényesebbek a lágyszárú fajtáknál, de látványuk mindenért kárpótol.
Egy harmadik, viszonylag új csoportot képviselnek az interszekcionális hibridek, más néven Itoh-hibridek. Ezek a lágyszárú és a fás szárú pünkösdi rózsák keresztezéséből jöttek létre, és mindkét szülőcsoport legjobb tulajdonságait hordozzák. Megjelenésükben a fás bazsarózsákra emlékeztetnek, nagy, látványos virágaikkal és erőteljesebb szárszerkezetükkel, ugyanakkor a lágyszárúakhoz hasonlóan ősszel a földig visszahúzódnak. Virágaik gyakran különleges sárga, narancs vagy levendula árnyalatokban pompáznak, és hosszabb virágzási idővel rendelkeznek, mint a hagyományos lágyszárú fajták. Erős száruk miatt virágaik kevésbé hajlamosak a lekonyulásra, ami nagy előny a vágott virágként való felhasználás szempontjából is.
A virágforma alapján is megkülönböztethetünk többféle pünkösdi rózsát. A szimpla virágúak egy vagy két sor sziromlevéllel rendelkeznek, közepükön jól látható a porzók és a termők csoportja. A félig telt virágoknál már több sziromlevél található, de a központi rész még mindig kivehető. A japán típusú virágok különlegessége, hogy a porzóik átalakultak keskeny, színes szirmocskákká (sztaminódiumokká), amelyek kontrasztos gallért képeznek a külső sziromlevelek körül. Az anemone virágforma a japánhoz hasonló, de a belső, átalakult porzók szélesebbek és sziromszerűbbek. A legkedveltebbek azonban a telt virágú fajták, amelyeknél a virág teljes egészében sűrűn álló sziromlevelekből áll, és a porzók, termők szinte teljesen eltűnnek a szirmok között.
Fajtakiválasztás: Melyik pünkösdi rózsa illik a kertedbe?
A megfelelő pünkösdi rózsa fajta kiválasztása kulcsfontosságú a későbbi siker érdekében, hiszen egy jól megválasztott növény évtizedekig díszítheti a kertet. Az első és legfontosabb szempont a rendelkezésre álló hely és a fényviszonyok felmérése. A legtöbb pünkösdi rózsa napos vagy legfeljebb félárnyékos helyet igényel a bőséges virágzáshoz. Árnyékosabb körülmények között kevesebb virágot hoznak, és a száruk is megnyúlhat. Fontos figyelembe venni a növény végső méretét is; a lágyszárú fajták általában 60-100 cm magasra és szélesre nőnek, míg a fás szárúak ennél jóval terebélyesebbek lehetnek.
A virág színe és formája szintén meghatározó tényező a választásnál. A pünkösdi rózsák színskálája rendkívül széles, a tiszta fehértől a krémszínen, a rózsaszín számtalan árnyalatán, a mélyvörösön és a bordón át egészen a ritkább sárga, barack és korall színekig terjed. Érdemes olyan színeket választani, amelyek harmonizálnak a kert többi növényével és a környezettel. A virágforma tekintetében a klasszikus telt virágok mellett egyre népszerűbbek a szimpla vagy japán típusú virágok is, amelyek légiesebb megjelenést kölcsönöznek, és a beporzó rovarok számára is könnyebben hozzáférhetőek.
Az illat egy másik fontos szempont lehet. Nem minden pünkösdi rózsa illatos, és az illat intenzitása, jellege is fajtánként változik. Vannak kifejezetten erős, édes, rózsára emlékeztető illatú fajták, míg másoknak enyhébb, citrusos vagy fűszeres aromájuk van. Ha az illat fontos, érdemes virágzáskor megszaglászni a kiszemelt fajtákat, vagy utánanézni a leírásokban az illatjellemzőknek. Néhány híresen illatos fajta például a ‘Festiva Maxima’ (fehér, piros pöttyökkel), a ‘Sarah Bernhardt’ (rózsaszín) vagy az ‘Edulis Superba’ (sötétrózsaszín).
Végül, de nem utolsósorban, érdemes figyelembe venni a virágzási időt is. A különböző pünkösdi rózsa fajták virágzása eltérő időpontokban kezdődik és eltérő ideig tart. Vannak korai, középidejű és kései virágzású fajták. Több, különböző virágzási idejű fajta ültetésével meghosszabbítható a pünkösdi rózsa szezon a kertben, akár 6-8 héten keresztül is gyönyörködhetünk a virágokban. Az Itoh-hibridek gyakran hosszabb ideig virágoznak, mint a hagyományos lágyszárúak, és némelyikük másodvirágzásra is képes lehet. A betegségekkel szembeni ellenálló képesség is fontos szempont lehet, különösen nedvesebb éghajlaton vagy kevésbé ideális termesztési körülmények között.
Ültetési útmutató: Hogyan és mikor ültessünk pünkösdi rózsát?
A pünkösdi rózsák ültetésének optimális ideje az ősz, szeptembertől novemberig, amíg a fagyok be nem állnak. Ebben az időszakban a talaj még elég meleg ahhoz, hogy a növények gyökérzetet fejlesszenek a tél beállta előtt, de a hűvösebb időjárás és a bőségesebb csapadék kedvez a begyökeresedésnek. A tavaszi ültetés is lehetséges, de kevésbé ideális, mivel a növénynek egyszerre kell a gyökérfejlődésre és az új hajtások növesztésére koncentrálnia, ami megterhelőbb számára, és gyakran az első évi virágzás elmaradásához vezethet. Konténeres növényeket egész szezonban lehet ültetni, de a nyári hőségben fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre.
Az ültetés helyének kiválasztásakor napos, széltől védett helyet keressünk. A pünkösdi rózsák legalább napi 6 óra közvetlen napsütést igényelnek a bőséges virágzáshoz. Fontos a jó légmozgás is, hogy a levelek gyorsan száradjanak eső vagy öntözés után, megelőzve ezzel a gombás betegségek kialakulását. A talaj legyen jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 6,0-7,0). A pangó vizet rosszul tűrik, ezért agyagos, kötött talajok esetén érdemes a talajt homokkal, komposzttal vagy érett istállótrágyával javítani az ültetés előtt.
Az ültetőgödör előkészítésekor legalább 50x50x50 cm-es gödröt ássunk, még akkor is, ha a vásárolt növény gyökérzete kisebb. A gödör aljára helyezhetünk egy réteg érett komposztot vagy lassan lebomló szerves trágyát, de ügyeljünk arra, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek friss trágyával. A lágyszárú pünkösdi rózsák esetében rendkívül fontos az ültetési mélység. A gyöktörzsön található pirosas vagy rózsaszínes rügyek (szemek) ne kerüljenek mélyebbre 2,5-5 cm-nél a talajfelszín alá. Ha túl mélyre ültetjük, a növény ugyan szépen fejlődik, de nem fog virágozni. Ha túl sekélyen van, a téli fagyok károsíthatják.
A fás szárú pünkösdi rózsákat valamivel mélyebbre kell ültetni, úgy, hogy az oltás helye (ha oltványról van szó) vagy a gyökérnyak legalább 5-10 cm-rel a talajszint alá kerüljön. Ez elősegíti, hogy a nemes rész saját gyökeret fejlesszen, és erőteljesebb, ellenállóbb növényünk legyen. Az Itoh-hibrideket a lágyszárúakhoz hasonlóan, a rügyekkel felfelé, 2,5-5 cm mélyre ültessük. Ültetés után alaposan öntözzük be a növényeket, és ha szükséges, pótoljuk a talajt. Az első télen érdemes a fiatal töveket mulccsal (pl. lombbal, szalmával) takarni a fagyok ellen. A pünkösdi rózsák nem szeretik az átültetést, ezért a végleges helyüket gondosan válasszuk ki.
A pünkösdi rózsák gondozása: Öntözés, tápanyagellátás és talajigény
A pünkösdi rózsák viszonylag kevés gondozást igényelnek, ha egyszer jól meggyökeresedtek a megfelelő helyen. Az öntözés tekintetében a legfontosabb a kiegyensúlyozottság. A fiatal, frissen ültetett töveket rendszeresen kell öntözni, hogy a talajuk folyamatosan enyhén nedves maradjon, amíg meg nem erősödnek. A kifejlett növények már jobban tűrik a szárazságot, köszönhetően mélyre hatoló, húsos gyökérzetüknek. Azonban a hosszan tartó aszályos időszakokban, különösen a virágzás előtti és alatti hetekben, valamint a nyár végi rügydifferenciálódás idején érdemes alaposan megöntözni őket. Kerüljük a túlöntözést és a pangó vizet, mert az gyökérrothadáshoz vezethet.
A tápanyagellátás kulcsfontosságú a bőséges virágzáshoz és az egészséges növekedéshez. Tavasszal, a hajtások megjelenésekor érdemes egy adag kiegyensúlyozott, lassan oldódó műtrágyát (pl. NPK 10-10-10) vagy érett komposztot kijuttatni a tövek köré. A virágzás után egy második, kisebb adag káliumban gazdagabb trágya segítheti a következő évi virágrügyek képződését és a növény felkészülését a télre. Kerüljük a túlzott nitrogénbevitelt, mert az a lombozat túlzott növekedését eredményezheti a virágzás rovására, és a növényt fogékonyabbá teheti a betegségekre. A szerves trágyák, mint a komposztált marhatrágya vagy a csontliszt, szintén kiválóak, de óvatosan adagoljuk őket.
A talaj minősége meghatározó a pünkösdi rózsák egészsége szempontjából. Ideális számukra a jó szerkezetű, mélyrétegű, tápanyagban gazdag, humuszos vályogtalaj, amely jó vízáteresztő képességgel rendelkezik, de ugyanakkor képes a nedvességet is megtartani. A pH-értéknek enyhén savanyúnak vagy semlegesnek kell lennie (pH 6,0-7,0). Erősen meszes vagy túlságosan savanyú talajokon a növények szenvedhetnek, és a tápanyagfelvételük is gátolt lehet. A talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát rendszeres komposztbevitellel javíthatjuk. A mulcsozás (pl. fenyőkéreggel, aprítékkal) segíthet megőrizni a talaj nedvességét, gyommentesen tartani a területet, és mérsékelni a talajhőmérséklet ingadozását.
A gyomlálás fontos része a pünkösdi rózsák gondozásának, különösen a fiatal növények esetében, mivel a gyomok versenyeznek a vízzel és a tápanyagokkal. Óvatosan gyomláljunk a tövek körül, hogy ne sértsük meg a sekélyen futó gyökereket vagy a felszínhez közeli rügyeket. A tavaszi hajtásnövekedés idején érdemes lehet a gyengébb, vékonyabb hajtások egy részét eltávolítani, hogy a növény energiája a megmaradó erősebb szárakra és a nagyobb virágok fejlesztésére koncentrálódjon. Ez különösen a telt virágú fajtáknál lehet hasznos, ahol a nagy virágfejek súlya miatt a szárak hajlamosak lehetnek a lekonyulásra.
Metszés és szaporítás: A bőséges virágzás és az egészséges növekedés titkai
A pünkösdi rózsák metszése viszonylag egyszerű feladat, de fontos a megfelelő időzítés és technika alkalmazása. A lágyszárú pünkösdi rózsákat ősszel, az első komolyabb fagyok után vagy amikor a lombjuk már elszáradt és megbarnult, a talajszinttől körülbelül 5-10 cm-re vissza kell vágni. Ez segít megelőzni a gombás betegségek áttelelését a növényi maradványokon, és rendezettebbé teszi a kertet. Tavasszal az elszáradt szárrészeket teljesen el lehet távolítani. A virágzás után az elnyílt virágfejeket érdemes levágni a legközelebbi levél fölött, hogy a növény ne fordítson energiát a magképzésre, hacsak nem célunk a magról való szaporítás.
A fás szárú pünkösdi rózsák metszése némileg eltérő. Ezeket általában kora tavasszal, a rügyfakadás előtt szokás metszeni. A fő cél itt az elhalt, sérült vagy beteg ágak eltávolítása, valamint a bokor formájának alakítása és a jobb légáramlás biztosítása. Időnként szükség lehet a túl sűrűn növő vagy keresztbe növő ágak ritkítására is. Erőteljes visszametszést általában nem igényelnek, sőt, az túlzott visszavágás a virágzás rovására mehet, mivel a virágrügyek gyakran az előző évi hajtásokon fejlődnek. Az elnyílt virágokat itt is érdemes eltávolítani.
A pünkösdi rózsák szaporítása többféle módon történhet, de a leggyakoribb és a házikertben is legkönnyebben kivitelezhető módszer a tőosztás. Ezt a lágyszárú pünkösdi rózsáknál alkalmazzák, és az optimális ideje az ősz, szeptember-október. A tőosztáshoz egy legalább 3-5 éves, jól fejlett tövet válasszunk. Óvatosan ássuk körbe és emeljük ki a növényt a földből, majd a gyöktörzset egy éles késsel vagy ásóval darabokra vágjuk. Minden darabon legyen legalább 3-5 ép rügy (szem) és elegendő gyökérzet. A friss vágási felületeket faszénporral kezelhetjük a fertőzések megelőzése érdekében. Az így nyert új növényeket azonnal ültessük el a végleges helyükre.
A fás szárú pünkösdi rózsák szaporítása bonyolultabb; általában oltással, dugványozással vagy bujtással történik, ezek a módszerek nagyobb szakértelmet és türelmet igényelnek. Magról is lehet szaporítani mindkét típust, de ez egy hosszadalmas folyamat, a magoncok csak több év (3-7 év) múlva virágoznak először, és a fajtajellemzők sem öröklődnek mindig híven, különösen a hibrid fajtáknál. A magvetés inkább új fajták előállítására vagy türelmes kísérletezők számára ajánlott. A magokat érés után azonnal, vagy rétegezés (hidegkezelés) után tavasszal vessük el.
Betegségek és kártevők elleni védekezés a pünkösdi rózsáknál
A pünkösdi rózsák általában ellenálló növények, de néhány betegség és kártevő időnként problémát okozhat. A leggyakoribb gombás betegség a peónia botrítiszes betegsége (Botrytis paeoniae), amely különösen csapadékos, hűvös tavaszi időjárás esetén jelentkezhet. Tünetei a fiatal hajtások hervadása, barnulása, a bimbók rothadása és a leveleken, szárakon megjelenő szürkés penészbevonat. A megelőzés érdekében fontos a jó légáramlás biztosítása, a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése, valamint az őszi lombeltávolítás. Fertőzés esetén a beteg növényi részeket azonnal távolítsuk el és semmisítsük meg. Súlyosabb esetben réz- vagy más megfelelő fungicid permetezésre lehet szükség.
Egy másik gyakori gombás levélbetegség a peónia kladospóriumos levélfoltossága (Cladosporium paeoniae), amely jellemzően a nyár második felében jelenik meg. A leveleken lilás-barnás, később középen kiszürkülő foltok alakulnak ki. Ez a betegség általában nem veszélyezteti súlyosan a növény életét, de esztétikailag rontja a megjelenését. Az őszi lombeltávolítás itt is kulcsfontosságú a kórokozó áttelelésének megakadályozásában. Megelőzésként és a fertőzés enyhítésére szintén alkalmazhatók fungicid készítmények, különösen, ha a probléma évről évre visszatér.
A kártevők közül a hangyák gyakran megjelennek a pünkösdi rózsa bimbóin, mivel vonzza őket a bimbók által kiválasztott édes nedv. Fontos tudni, hogy a hangyák önmagukban általában nem okoznak kárt a növényben, sőt, egyes vélekedések szerint segíthetnek a bimbók kinyílásában és távol tarthatnak más, kártékonyabb rovarokat. Ha azonban a hangyák jelenléte levéltetvekkel párosul (amelyek szintén kedvelik a pünkösdi rózsát, és szívogatásukkal gyengítik a növényt, valamint mézharmatot ürítenek, amit a hangyák gyűjtenek), akkor szükség lehet a levéltetvek elleni védekezésre, például rovarölő szappan vagy neem olaj alkalmazásával.
Ritkábban, de előfordulhatnak fonálférgek a gyökereken, amelyek a növény gyengülését, sárgulását és satnyulását okozhatják. Ezek ellen nehéz védekezni; a legjobb megelőzés a jó minőségű, fertőzésmentes szaporítóanyag használata és a vetésforgó (bár ez évelőknél nehezen kivitelezhető). Tripszek is károsíthatják a virágszirmokat, apró, ezüstös foltokat és torzulásokat okozva. A megelőzés és a védekezés alapja mindig az egészséges, erős növények nevelése, a megfelelő termesztési körülmények biztosítása és a rendszeres növényvédelem, amely magában foglalja a fertőzött részek azonnali eltávolítását és a szükség szerinti, környezetkímélő növényvédő szerek használatát.
A pünkösdi rózsa felhasználása: Vágott virágtól a kerti díszig
A pünkösdi rózsa egyik legnépszerűbb felhasználási módja a vágott virágként való alkalmazás. Impozáns, illatos virágai csokrokban és virágkompozíciókban is rendkívül mutatósak, és gyakran központi elemként szolgálnak esküvői dekorációkban vagy ünnepi alkalmak díszítésénél. Ahhoz, hogy a vágott pünkösdi rózsa minél tovább friss maradjon a vázában, fontos a megfelelő időben történő szedés. Akkor vágjuk le a virágokat, amikor a bimbók már színesednek és puhának érződnek, de még nem nyíltak ki teljesen. A reggeli órák a legalkalmasabbak erre, amikor a növény még tele van nedvességgel. Éles késsel vagy metszőollóval, ferdén vágjuk le a szárakat, és azonnal tegyük őket vízbe.
A kertben a pünkösdi rózsák sokoldalúan felhasználhatók. Kiválóan alkalmasak szoliterként való ültetésre, ahol impozáns méretükkel és dús virágzásukkal vonzzák a tekintetet. Évelőágyásokban is remekül mutatnak, különösen más, eltérő virágzási idejű és habitusú növényekkel társítva. Jól kombinálhatók például nőszirommal, macskamentával, gólyaorrral, haranglábbal vagy éppen díszfüvekkel. Fontos, hogy a társnövények ne nyomják el a pünkösdi rózsát, és elegendő helyet hagyjunk a növekedéséhez és a jó légáramláshoz. Alacsonyabb fajtái szegélyként vagy akár nagyobb dézsákban is nevelhetők.
A fás szárú pünkösdi rózsák különösen alkalmasak arra, hogy egy kert kiemelt pontján, például egy bejárat mellett vagy egy pihenősarok közelében kapjanak helyet, ahol méltóságteljes megjelenésükkel és hatalmas virágaikkal lenyűgöző látványt nyújtanak. Az Itoh-hibridek, erőteljes szárukkal és hosszan tartó virágzásukkal szintén kiváló választások lehetnek hangsúlyosabb kerti elemekként. A pünkösdi rózsák lombja a virágzás után is dekoratív marad, mélyzöld, tagolt levelei szép hátteret biztosítanak a később nyíló virágoknak, ősszel pedig gyakran vonzó bronzos vagy vöröses árnyalatot öltenek.
A pünkösdi rózsák nemcsak szépségükkel, hanem kulturális jelentőségükkel is gazdagítják a kertet. Hosszú élettartamuk révén akár generációkon átívelő családi növényekké válhatnak, amelyekhez emlékek és történetek fűződnek. Virágzásuk a tavasz végét és a nyár elejét jelzi, és sok kultúrában a bőség, a szerencse és a jólét szimbólumaként tartják számon. Egy jól megtervezett és gondozott pünkösdi rózsa ültetvény valódi ékköve lehet bármely kertnek, amely évről évre megörvendezteti tulajdonosát páratlan szépségével és illatával.
Különleges és ritka pünkösdi rózsa fajták gyűjtőknek és szenvedélyes kertészeknek
A pünkösdi rózsák világa rendkívül gazdag és változatos, a közismert és széles körben elterjedt fajták mellett számos különleges és ritka változat is létezik, amelyek igazi kihívást és örömöt jelenthetnek a szenvedélyes gyűjtők és tapasztalt kertészek számára. Ezek a ritkaságok gyakran egyedi virágformával, szokatlan színekkel vagy különleges történettel rendelkeznek, és beszerzésük, nevelésük igazi kuriózumnak számít. Az ilyen fajták felkutatása és gondozása mélyebb ismereteket és elkötelezettséget igényel, de a sikerélmény és a birtoklás öröme minden fáradozást megér.
Az interszekcionális, vagy Itoh-hibridek között találhatunk számos lenyűgöző és viszonylag új fajtát, amelyek még nem annyira elterjedtek. Ilyenek például a sárga virágú ‘Bartzella’, amely hatalmas, citromsárga, telt virágokat hoz, vagy a ‘Cora Louise’, amelynek nagy, fehér, középen sötétlila folttal díszített virágai vannak. A ‘Kopper Kettle’ egy másik lenyűgöző Itoh-hibrid, amelynek virágai a réz, a narancs és a rózsaszín árnyalataiban játszanak. Ezek a fajták nemcsak szépségükkel, hanem erőteljes növekedésükkel és betegségekkel szembeni ellenálló képességükkel is kitűnnek.
A fás szárú pünkösdi rózsák között is akadnak igazi gyűjtői darabok, különösen a japán és kínai nemesítésű fajták körében. Némelyikük több évtizedes, sőt, évszázados múltra tekint vissza, és különleges kulturális értéket képvisel. A virágok formája és színe rendkívül változatos lehet, a finom, pasztell árnyalatoktól egészen a mély, bársonyos színekig. A ritkább fajták közé tartoznak például a zöldes vagy csokoládébarna árnyalatú virágokkal rendelkező változatok, vagy azok, amelyeknek virágszirmai különlegesen fodrozottak vagy csipkézettek.
A lágyszárú pünkösdi rózsák között is vannak olyan történelmi vagy különleges tulajdonságokkal bíró fajták, amelyek vonzóak lehetnek a gyűjtők számára. Ilyenek lehetnek például a nagyon korai vagy nagyon kései virágzású fajták, amelyekkel meghosszabbítható a pünkösdi rózsa szezon, vagy azok, amelyek különösen intenzív és egyedi illattal rendelkeznek. Néhány nemesítő kifejezetten a szokatlan színekre, például a korall, lazac vagy levendula árnyalatokra koncentrál. Ezen ritkaságok felkutatása gyakran speciális faiskolákban, gyűjtőknél vagy növénybörzéken lehetséges, és a sikeres nevelésükhöz alapos tájékozódás és gondoskodás szükséges.
Ennél a tartalomnál nincs hozzászólási lehetőség.